MAZARS: Környezetvédelmi termékdíj: kis módosítás – nagy változás 

 

2016. január 26., Budapest – Első olvasatra úgy tűnhet, hogy új az év nem sok újdonságot hozott a környezetvédelmi termékdíj szabályozásban. Kicsit mélyebbre ásva ugyanakkor, kiderül, hogy vannak olyan módosítások, amelyek gyakran használt konstrukciók újragondolását is szükségessé tehetik – hívják fel a termékdíjban érintett vállalkozások figyelmét a MAZARS szakértői. A nemzetközi könyvvizsgáló és tanácsadó vállalat rámutat: az egyik legjelentősebb változás, hogy a jövőben a készletre vétel alapján történő termékdíj fizetés mellett a kötelezettség-átvállalás már nem működik.

 

Január 1-jétől kibővült a környezetvédelmi termékdíj-kötelezettség keletkezés jogcímeinek köre.  Az év első napjától az „első belföldi forgalomba hozatal” és a „saját célú felhasználás” mellett a „készletre vétel” is keletkeztethet termékdíj-kötelezettséget – áll a MAZARS legfrissebb összefoglalójában.

Erre akkor kerül sor, ha az adófizetésre kötelezett a készletre vétel időpontját jelöli meg a termékdíjfizetési kötelezettség keletkezése időpontjának, és ezt be is jelenti az adóhatóságnak a tevékenység megkezdését követő 15 napon belül, vagy folyamatosan működés esetén – a tárgyévre vonatkozó választását – január 31-éig, írja a jelentés. 

Bár a készletre vételt a gyakorlatban a múltban is önálló jogcímkét kezeltük, a törvénymódosítás két nagyon lényeges dologra hívja fel a figyelmet” – mutat rá Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója.
Egyrészt a módosításnak komoly következményei vannak azokra nézve, akik készletre vételkor fizetik meg a termékdíjat, és emellettátvállalási szerződésekkel rendelkeznek.
Azzal ugyanis, hogy a készletre vétel önálló jogcímként került be a törvénybe, a készletre vételkor tényleges fizetési kötelezettség keletkezik, és azonnal esedékessé válik a termékdíj fizetés.

Eddig ez a kitétel azért nem okozott gondot, mert a forgalomba hozatalig nem volt olyan törvényi jogcím, amely alapján fizetési kötelezettség keletkezett volna, forgalomba hozatalkor pedig ez a teher automatikusan átszállt az átvállalóra.
„Ez azt jelenti, hogy a továbbiakban a készletre vételkori megfizetés és a fizetés átvállalása együtt nem működik. Az ilyen konstrukciókat meg kell vizsgálni és úgy kell módosítani, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen minden érintettnek.” – vonta le a következtetést a szakember.

Hozzátette: erre már csak kevés idő van, mert – ahogy a készletre vételkori fizetési kötelezettség választására – úgy az attól való eltérés bejelentésére is január 31-éig van lehetőség.  „A határidő jogvesztő, így a döntés nem tűr halasztást– figyelmeztetett Csizmadia Heléna.

 

Másrészt a törvényváltozás egy – széles körben elterjedt – hibás gyakorlatra is ráirányítja a figyelmet.  A MAZARS szakértői szerint ugyanis az érintett vállalkozások nem mindig kezelték a szabályoknak megfelelően azt a speciális helyzetet, ha készletre vételkori fizetési kötelezettséget választó kötelezett külföldről termékdíjköteles terméket hozott be, de azt végül mégsem hozta forgalomba itthon vagy használta fel saját célra, hanem visszaszállította a külföldi partnernek, vagy – nagykereskedőként – változtatás nélkül továbbértékesítette külföldön.

Ezt az egyszerűség kedvéért sokan úgy kezelték, hogy készletre vételkor megfizették, kiszállításkor pedig visszaigényelték a termékdíjat. A visszaigénylés ilyen esetben azonban jogosulatlan volt, hiszen termékdíj fizetési kötelezettség sem keletkezett.” – hangsúlyozta Csizmadia Heléna.

Valójában a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatalkor vagy a saját célú felhasználásakor állt volna be – visszamenőlegesen a készletre vétel időpontjára.  Mivel azonban egyik sem történt meg, így fizetési kötelezettség sem keletkezett, azazsem fizetni sem visszaigényelni nem kellett volna a termékdíjat.

A helytelen eljárás többlet adófizetési kötelezettséget ugyan nem jelent, de a jogosulatlan visszaigénylés miatt adóbírságot eredményezhet, ezért az eljárási szabályok megfelelő alkalmazására érdemes odafigyelni, és a múltbeli hibákat javasolt önellenőrzéssel korrigálni. „A 2016-os szabályváltozásokkal ez a hibalehetőség megszűnik” – fűzte hozzá a szakértő.

 

Kié a doboz?

A MAZARS gyakorlatában sokszor felmerült az a kérdés, hogy pontosan ki minősül kötelezettnek olyan esetekben, amikor egy társaság logisztikai szolgáltató segítségét veszi igénybe a termékek behozatalához. Ilyen esetekben ugyanis gyakran előfordul, hogy a logisztikai szolgáltató lebontja a szállítói csomagolást (esetleg át is csomagolja a termékeket), és kisebb egységekben szállítja ki a termékeket a címzetteknek.  A terméknek a logisztikai szolgáltató soha nem lesz a tulajdonosa, de mi a helyzet a lebontott csomagolással?

A törvény 2016. január 1-jétől egyértelműen kimondja, hogy kötelezettnek a csomagolási hulladék első birtokosa számít, tehát ilyen esetekben a logisztikai szolgáltató.

Bár a hatóságok jogértelmezése miatt ezt eddig is így kellett volna kezelni, mégis gyakran tapasztaltuk, hogy a logisztikai szolgáltatóknem voltak hajlandóak ezt a kötelezettséget felvállalni, ami mind a szolgáltatást megrendelő, mind a logisztikai szolgáltató szempontjából tarthatatlan.

A szolgáltatást megrendelő feleslegesen fizeti meg a termékdíjat, míg a logisztikai társaság esetében komoly adóhiánnyal és büntetéssel lehet számolni. Az ilyen ügyletek átgondolása, és az esetleg aggályos múlt rendbetétele mindenképpen javasolt” – állítja Csizmadia Heléna.

 

Fontos háromszögek

A törvény eddig is tartalmazott kitételeket a háromszögügyletekre vonatkozóan, ezek gyakorlati alkalmazására mégis igen ritkán került sor.A módosítás ebben az esetben könnyítést jelent, amely kapcsán érdemes átgondolni a múltbeli és a jövőbeli ügyleteket is” – javasolja a szakértő.

A szabályozás értelmében, ha belföldi vevőnek értékesítünk termékdíjköteles terméket úgy, hogy az értékesítés következtében a termék közvetlenül külföldre kerül kiszállításra, nem keletkezik termékdíj-kötelezettség. Eddig a szabályozás feltételként szabta, hogy afuvart az értékesítőnek magának kell végeznie vagy megrendelnie, de ez a korlátozás 2016. január 1-jétől kikerült a törvényből.

A MAZARS tapasztalatai szerint ezzel a könnyítéssel eddig még nagyon kevesen éltek, pedig komoly adminisztrációs terhektől szabadíthatja meg mind az értékesítőt, mind pedig a beszerzőt: nincs szükség a termékdíj megfizetéséhez kapcsolódó nyilvántartás vezetésére, a visszaigénylési számlazáradék szerepeltetésére és a visszaigényléshez kapcsolódó adminisztrációra sem.