MAZARS: kérje vissza, ha már befizette!

2016 június 6., Budapest – Sok hazai kis- és mikrovállalkozást bizonytalanítottak el az elmúlt évek innovációsjárulék-fizetést érintő törvényváltozásai. A járulékfizetési kötelezettség megállapításához  ugyanis nem csak a foglalkoztatotti létszámot és mérlegfőösszeget kell ismerni, hanem azt is tudni kell, hogy ezeket társaságokat önállóan, kapcsolódó és partnervállalkozásaik nélkül kell vizsgálni – hangsúlyozza a MAZARS legfrissebb jelentése. A MAZARS szakértői szerint bár 2016-tól szűkült az innovációsjárulék-fizetésre kötelezettek köre, erről sok vállalkozás egyszerűen nem vett tudomást és feleslegesen fizetett.

 

„Valószínűleg sokmillió forint fölöslegesen kifizetett adóforintban mérhető az a bizonytalanság, hogy a kis- és mikrovállalkozások a hatályos jogszabályok alapján éppen kötelezettek vagy nem innovációsjárulék-fizetésre. Sajnálatos, hogy az elmúlt öt évben sokszor változó szabályozás negatív következményei egy egyébként is sérülékeny, forráshiányos kis- és mikrovállalati kört érintenek” – mutatott rá Csizmadia Heléna, a MAZARS adóigazgatója.

A szakértő elmondta: a járulékfizetésre kötelezettek körébe a kkt.-k, bt.-k, kft.-k és rt.-k tartoznak, az irányadó jogszabály pedig a Kkv-törvény (2004. évi XXXIV. törvény).

Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a kis- és mikrovállalkozások sohasem voltak innovációs járulékfizetésre kötelezettek, az innovációs járulék jogszabályi hátterét pedig elsősorban a 2003. évi XC. innovációs alapról szóló törvény (Atv.) tartalmazza.

Ez a törvény határozza meg az innovációs járulék célját is, amely nem más, mint biztosítani az ország versenyképességének és fenntartható fejlődésének az új ismereteken és azok alkalmazásán alapuló erősítését, ezen belül különösen a kutatás-fejlesztés kiszámítható finanszírozását.

2012 előtt az Atv. pontosan meghatározta, hogy a kis- és mikrovállalkozásokat csak a Kkv törvény alapján kell besorolni, ami azt jelentette, hogy a gazdasági társaságokat elegendő volt önállóan (kapcsolódó és partnervállalkozások nélkül) vizsgálni.

 

A KKV kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

  • összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

 

A KKV kategórián belül mikrovállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek

  • összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és
  • éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg.

 

2012 és 2015 között azonban változott a jogszabályi háttér és a gazdasági társaságokat már nem önállóan, hanem kapcsolt és partnervállalkozásaikkal együtt kellett vizsgálni. Sok olyan cég tehát, amely a korábbiakban nem fizetett innovációs járulékot, hirtelen adóalannyá vált.

Azoban újabb fordulatot hozott az ügyben, hogy 2014-ben a parlament új innovációs törvényt fogadott el (2014. évi LXXVI. törvény).

Ennek a 2015. január 1-jei hatályba lépésével – a régi szabályozáshoz hasonlóan – a vállalkozásokat újra egyedileg, partner- és kapcsolódó vállalkozásaiktól elkülönülten kell vizsgálni, hogy az innovációs járulék szempontjából kis- vagy mikrovállalkozásnak minősülnek-e.

Így a Kkv törvényben meghatározott limiteknek való megfelelés vizsgálata során már nem kell a cégcsoport vonatkozó adataival számolni, hanem csakis az adott vállalkozás létszámát, mérlegfőösszegét, illetve árbevételét kell figyelembe venni. Ennek köszönhetően a 2015. évtől kezdődően jelentősen csökkent az innovációs járulék megfizetésére kötelezettek köre.

„Tapasztalataink alapján azonban több vállalkozás is nagyvonalúan átsiklott a törvényváltozás felett, és a 2015. évre is számolt innovációs járulékkal és be is fizette azt” – tette hozzá Csizmadia Heléna adóigazgató.

Az innovációs járulékról a társasági adóval egyidejűleg kellett bevallást tenni (illetve a még fel nem töltött részt teljesíteni), ezért érdemes volt még az utolsó pillanatban meggyőződni arról, hogy a társaság ténylegesen alanya-e az innovációs járuléknak.

A befizetett előleg és az innovációs járulék tényleges éves összege közötti különbözetet az adóévet követő adóév május 31-éig kell befizetni, illetőleg a többletbefizetést ettől az időponttól lehet visszaigényelni.

Hangsúlyozni kell, hogy a fenti határértékeket az adóév első napján elérhető beszámoló adataival kell összevetni. Ez  legtöbb adózó esetében azt jelenti, hogyha a 2013. évi beszámolója alapján alatta marad a fenti határértékeknek, akkor a 2015. év tekintetében nem lesz innovációs járulék fizetésére kötelezett.